Június közepe a Szajkófa Kuckónál mindig különleges időszak. A kert ilyenkor lilába öltözik, a levegőt betölti a levendula illata, és végre elérkezik az a pillanat, amire egész évben várunk: megkezdődik a levendulaszüret.
Sokan azt gondolják, hogy a levendulaszedés egy nyugodt, csendes elfoglaltság. Egy csésze limonádé, egy fonott kosár és néhány óra békés kertészkedés. Nálunk azonban a valóság ennél sokkal mozgalmasabb – és őszintén szólva sokkal szebb is.
A Szajkófa Kuckónál a levendulaszüret családi program. A gyerekek természetesen már az első pillanatban csatlakoznak hozzánk, és mire nekiállnánk a munkának, rendszerint megérkeznek a barátok is. Így a levendulasorok között hamarosan gyerekzsivaj hallatszik, miközben mindenki felfedezi a kertet, szaladgál a domboldalon vagy éppen a faeperfák körül keresgéli a legédesebb szemeket.
A kutya természetesen nem maradhat ki a kalandból, és bár néha úgy érezzük, hogy a nap végére több időt töltöttünk a szervezéssel, mint magával a szürettel, mégis ezek azok a pillanatok, amelyek igazán emlékezetessé teszik a nyarat.
Az eredeti terv szerint egy teljes levendulasort szerettünk volna leszüretelni. A nap végére azonban néhány gyönyörű csokor készült el. Régebben talán csalódott lettem volna emiatt, ma már inkább mosolygok rajta. Megtanultam, hogy a vidéki életben nem mindig a teljesítmény a legfontosabb, hanem az út, amin végighaladunk.
A leszedett levendulából most kezdjük meg a szárítást is. A szárított levendula egész évben felhasználható illatzsákokhoz, dekorációkhoz, teákhoz vagy akár süteményekhez. Emellett természetesen készül a család egyik nagy kedvence, a levendulaszörp is, amely minden nyáron elfogy a kamrából, még jóval a következő szezon előtt.
És persze a munka még csak most kezdődik. A következő hetekben vár ránk a meggy elrakása, a faeper szedése, a szörpök és lekvárok készítése, valamint a kert gondozása is. A teendők listája hosszú, de ezek a nyári napok olyan emlékeket adnak, amelyeket semmilyen kipipált feladatlista nem tudna pótolni.
A Szajkófa Kuckónál hiszünk abban, hogy a természet közelsége, a közösen eltöltött idő és az egyszerű vidéki élmények adják az igazi feltöltődést. Talán ezért szeretjük annyira ezt az időszakot, még akkor is, ha néha háromszor kell nekifutni ugyanannak a levendulasornak.
Mert a nap végén nem az számít, hogy hány kosár levendulát szedtünk le, hanem hogy mennyit nevettünk közben.
És ebből idén sincs hiány.
