Van valami egészen különleges abban, amikor az ember nem készen vásárolja meg a kert minden növényét, hanem a saját kezével neveli fel őket. Nálam, a Szajkó-fakuckónál most éppen a rozmaring kapott nagyobb figyelmet, mert régóta szeretnék egy igazán gazdag, illatos, mediterrán hangulatú fűszernövénykertet kialakítani.
A rozmaring számomra nemcsak egy fűszernövény. Benne van a nyár illata, a kert csendje, a frissen sült ételek hangulata, és az a jóleső érzés, amikor az ember kimegy a kertbe, levág pár hajtást, és máris ott van a kezében valami friss, saját, élő.
Idén ezért elhatároztam, hogy nagyobb mennyiségben fogok rozmaringot szaporítani dugványozással. Egyszer már májusban is vágtam le próbaként hajtásokat, most pedig a friss, második hajtásokat szedtem le. Ezeket gyökereztető hormonnal segítem, hogy minél gyorsabban és biztosabban megeredjenek, majd homokkal kevert virágföldbe ültetem őket. A tervem az, hogy őszre már szépen megerősödjenek, és akkor ki tudjam ültetni őket a készülő fűszernövénykertbe.
Mikor érdemes rozmaringot dugványozni?
A rozmaring dugványozására a legjobb időszak a késő tavasz és a kora nyár, amikor a növény már aktívan növekszik, de a hajtások még nem túl fásak. Ilyenkor a friss, egészséges, rugalmas hajtásokból lehet a legszebb dugványokat készíteni.
A májusi próbálkozás ezért teljesen jó időzítés volt, mert a növény már növekedésben volt. A mostani, friss hajtások levágása is ideális, hiszen ezek még elég fiatalok ahhoz, hogy könnyebben gyökeret hozzanak, de már elég erősek ahhoz, hogy ne fonnyadjanak el túl gyorsan.
Ősszel is lehet rozmaringot szaporítani, főleg akkor, ha védett helyen, cserépben vagy világos, fagymentes helyen tudjuk teleltetni a kis növényeket. Én most azért szeretném nyáron elindítani a dugványokat, hogy őszre már erősebb, gyökeres kis rozmaringjaim legyenek.
Milyen hajtást válasszunk?
A legjobb dugvány egészséges, nem virágzó, friss vagy félig fás hajtásból készül. Én olyan hajtásokat választok, amelyek szépek, erősek, üdék, de nem túl öregek és fásak.
A dugvány ideális hossza körülbelül 8–12 cm. Az alsó leveleket mindig le kell szedni, mert ezek a föld alatt könnyen rothadásnak indulhatnak. Csak a felső levélrészek maradjanak meg, hogy a növény tudjon párologtatni, de ne veszítsen túl sok nedvességet.
Érdemes mindig tiszta, éles ollóval vagy metszőollóval dolgozni, mert a roncsolt szár nehezebben gyökeresedik, és könnyebben fertőződik.
Miért használok gyökereztető hormont?
A rozmaring hormon nélkül is képes meggyökeresedni, de én most gyökereztető hormont használok hozzá, mert nagyobb mennyiségben szeretnék szaporítani, és szeretném növelni az esélyét annak, hogy minél több dugvány megeredjen.
A gyökereztető hormon segíthet abban, hogy a dugvány gyorsabban indítson gyökereket, és kisebb legyen a veszteség. Főleg akkor hasznos, ha egyszerre sok kis növényt szeretnék nevelni, mert ilyenkor minden egyes megeredt dugvány számít.
Én a levágott hajtások alját óvatosan belemártom a gyökereztető hormonba, majd ezután ültetem őket a homokkal kevert virágföldbe.
Milyen földbe kerüljön a rozmaring dugvány?
A rozmaring mediterrán növény, ezért nem szereti a tömör, pangó vizes földet. A legfontosabb, hogy a közeg laza, levegős és jó vízáteresztő legyen.
Én virágföldet keverek homokkal, mert a homok lazítja a földet, és segít abban, hogy a víz ne álljon meg a dugványok tövénél. Ez nagyon fontos, mert a rozmaring dugványai könnyen berohadhatnak, ha túl nedves, túl kötött talajba kerülnek.
Jó keverék lehet például:
virágföld + homok
virágföld + perlit
virágföld + homok + kevés komposzt
palántaföld + homok
A lényeg az, hogy a föld ne legyen túl tápanyagdús és ne legyen túl nedves. A gyökeresedéshez nem az erős trágyázás a fontos, hanem a levegős, tiszta, enyhén nedves közeg.
Hogyan készítem el a dugványokat?
Először levágom az egészséges, friss hajtásokat. Ezután az alsó leveleket leszedem, hogy a szár alsó része tiszta legyen. A dugvány alját gyökereztető hormonba mártom, majd előre elkészített kis lyukba ültetem, hogy a hormon ne dörzsölődjön le róla.
Ezután óvatosan körbenyomkodom a földet, hogy a szár stabilan álljon. Megöntözöm, de nem áztatom el. A föld legyen nedves, de soha ne tocsogjon.
A dugványokat világos, meleg, de nem tűző napos helyre teszem. A tűző nap ilyenkor még túl sok lenne nekik, mert gyökér nélkül könnyen kiszáradnak. A legjobb a világos, félárnyékos, védett hely.
Kell-e párásítani?
Igen, a párásítás sokat segíthet. A dugványoknak még nincs gyökerük, ezért nehezebben veszik fel a vizet, viszont a leveleken keresztül párologtatnak. Ha túl száraz környezetbe kerülnek, könnyen lekókadnak.
Le lehet takarni őket átlátszó fóliával, palackkal vagy mini üvegházszerű fedéssel, de nagyon fontos, hogy naponta szellőztetni kell. Ha túl sokáig zárt, párás közegben vannak, bepenészedhetnek vagy berohadhatnak.
Én ezért inkább óvatosan párás, szellős környezetet szeretek biztosítani nekik: ne száradjanak ki, de ne is fulladjanak be.
Mennyi idő alatt gyökeresedik meg a rozmaring?
A rozmaring dugványai általában néhány hét alatt kezdenek gyökeret hozni. Földben gyakran 4–8 hét is kellhet, mire igazán biztosan megerednek. Melegebb, párásabb, ideális körülmények között gyorsabb lehet, de nem érdemes türelmetlennek lenni.
A megeredés jele, ha a dugvány nem fonnyad, nem barnul, és egy idő után friss hajtást hoz. Óvatosan meg lehet nézni, hogy ellenáll-e, amikor finoman megmozdítanánk, de nem szabad túl korán húzogatni, mert a friss gyökerek nagyon könnyen megsérülnek.
Mekkora lehet a megeredési arány?
A rozmaring dugványozásánál a megeredési arány sok mindentől függ: a hajtás frissességétől, a közegtől, a hőmérséklettől, a párától, az öntözéstől és attól is, mennyire tisztán dolgozunk.
Általánosságban 50–70% körüli megeredéssel már lehet számolni, de jó körülmények között ennél jobb eredmény is elérhető. Éppen ezért én most több dugványt készítek, mint amennyire végül szükségem lesz. A kertben mindig jobb egy kicsit ráhagyni, mert a természet nem gyári pontossággal dolgozik.
Ha például 30 dugványból 18–22 szépen megered, az már nagyon szép eredmény. Ha pedig ennél több sikerül, az külön öröm, mert a rozmaringból sosem elég egy fűszernövénykertben.
Mire kell figyelni, hogy ne menjen tönkre?
A leggyakoribb hiba a túlöntözés. A rozmaring nem szereti, ha áll alatta a víz. A dugványoknál különösen fontos, hogy a föld nedves legyen, de ne sáros, ne levegőtlen, ne pangó vizes.
A másik hiba a túl erős nap. A frissen dugványozott rozmaring még nem tudja magát megfelelően ellátni vízzel, ezért a tűző nap gyorsan kiszáríthatja.
A harmadik hiba, ha túl fás, túl öreg hajtásokat választunk. Ezek nehezebben gyökeresednek. A friss, rugalmas, egészséges hajtásokkal sokkal jobb esélyünk van.
Mikor kerülhetnek ki a kertbe?
Én most nyáron szeretném meggyökereztetni a dugványokat, és ősszel kiültetni őket. Addig cserépben erősödnek, gyökeret fejlesztenek, és amikor már látszik rajtuk, hogy szépen növekednek, akkor fokozatosan hozzászoktatom őket a kinti körülményekhez.
A kiültetésnél napos, meleg, jó vízáteresztő helyet választok nekik. A rozmaring szereti a napfényt, a szárazabb, mediterrán jellegű környezetet, és nem kedveli a túl kötött, vizes talajt.
Tél előtt még figyelni kell rájuk, mert a fiatal rozmaringok érzékenyebbek lehetnek a hidegre. Ha nagyon kemény tél várható, érdemes takarni őket, vagy néhányat cserépben, védettebb helyen átteleltetni.
Miért szeretnék sok rozmaringot?
A Szajkó-fakuckónál szeretném, ha a kert nemcsak szép lenne, hanem élő, illatos és használható is. A levendula, a faeper, a meggy és a többi növény mellett most a rozmaring is fontos szerepet kap.
Egy nagy fűszernövénykert számomra nemcsak praktikus, hanem hangulat is. Olyan kertet szeretnék, ahol jó végigsétálni, ahol minden növénynek története van, és ahol a vendégek is érezhetik, hogy itt minden saját kézzel, szeretettel és türelemmel készül.
A rozmaringból később lehet frissen szedni főzéshez, lehet szárítani, lehet fűszerolajhoz használni, és csodás illatot ad a kertnek. Ráadásul örökzöld, így egész évben ad egy kis életet a kertnek.
Egy kis türelem, sok szeretet
A dugványozásban az a szép, hogy egyszerre nagyon egyszerű és nagyon türelmet kérő folyamat. Levágok egy apró hajtást, földbe teszem, gondoskodom róla, és közben várom, hogy életre keljen a saját kis gyökereivel.
Most nálam is ez történik a Szajkó-fakuckónál. A májusi próba után most újra levágtam a friss hajtásokat, gyökereztető hormonnal segítem őket, homokos virágföldbe ültetem, és figyelem, hogyan indulnak el.
Remélem, őszre már sok kis saját nevelésű rozmaringom lesz, amelyekből szépen lassan kialakulhat az a fűszernövénykert, amit már régóta megálmodtam.
Mert a kert nálam nemcsak munka. A kert történet. Minden növény, amit saját kézzel szaporítok, egy újabb kis darabja annak a világnak, amit a Szajkó-fakuckónál építek.
